Éhesen nem lehet tanulni… se szomjasan!

Az egyetem és az esti buli között van még két állomás, amely hozzátartozik a mindennapokhoz. Az egyik, hogy valami finomat kell enni, amit persze legjobb, ha magunk oldunk meg, kicsit drágább, ha rendelünk, azonban néha dőzsölhetünk is egy elfogadható árú, ám nagyon jóízű ételeket felszolgáló étteremben. Ha pedig a gyomrunkat kellőképp kibéleltük, kezdődhet az alapozás.

Hol érdemes enni?

A Café Paulus tipikus egyetemista hely, és nemcsak azért, mert az Alma Mater közvetlen szomszédságában helyezkedik el, hanem azért is, mert mind hangulatában, mind jellegében igyekszik megőrizni azt az atmoszférát, amelyet egykor a kávéházak képviseltek Magyarországon. Persze ebben nincsen semmiféle könnyes szemű, nosztalgikus múltba fordulás, hiszen a külcsín a XXI. század hajnalán is teljesen vállalható, csakúgy, mint a belbecs. A mindenféle kávé, tea és italkülönlegességeken túl az ételre sem lehet panasz, és mindez megfizethető áron. Tökéletes hely arra, hogy két óra között elhörpöljünk egy teát, és végigszaladjunk a napi sajtón vagy megebédeljünk, illetve tanárainkkal is nyugodtan beülhetünk ide egy bambira.

Az Apolló Étterem és Söröző pontosan az, amit a neve takar. A kocsma és az étterem közti átmenet archetípusa, mondhatnánk egy szocreál western saloon, ahol az étlapon békésen elvan egymás mellett a sertéspörkölt galuskával és a barbecue oldalas. Ugyanolyan jó szívvel ül be oda az ember egy esti italozásra, mint egy jó kiadós ebédre. Áraik elfogadhatóak, ételeik kiemelkedően jónak mondhatók. Persze ez inkább azoknak kedvez, akik az átlagnál némileg fűszeresebb kulináris élvezeteknek hódolnak. Nem elhanyagolandó szempont az az igaz történet alapján terjedő hír sem, hogy a jalapeno krémlevesük és csülkös sztrapacskájuk képes az emberiség történetének legocsmányabb másnapját is apró, múló kellemetlenséggé szelídíteni.

Ha a városközpont felé vennétek az irányt, az Iparos kisvendéglőt érdemes szintén útba ejteni. A Zsolnay szobor mögött álló étteremről csak szuperlatívuszokban lehet szót ejteni. A tulajdonos valami eszméletlen figura, majd megismeritek. Az árakról annyit, hogy a menü mellett, ha étlapról kíván étkezni az ember, akkor a húslevest grátiszba hozzák, ergo csak a főételt kell kifizetni. Nagyétkű kollegáknak ajánlom az Iparos vegyestálat. Én eddig csak egyetlen egy embert láttam, aki képes volt mindet egy ültő helyében megenni. Az ételek íze valami fenséges, így nálam ez az az étterem, amelyik a legközelebb jutott – igaz egy kicsit amolyan magyaros bajuszpedrős módon – a kulináris tökélyhez.

Akik pedig távolabb merészkednének, egészen a Búza térig, és egy kis ínyencségre vágynak, feltétlen térjenek be a Piazza del Granóba. A szerkesztőség ajánlata nagyjából bármelyik piadina, de igazából semmivel sem fogtok rosszul járni, ha az olaszos ételeket szeretitek. A kiszolgálás kedves, a kávé finom, a hely szép, kell ennél több? No, jó, a teljességhez hozzátartozik, hogy az előbbieknél kicsit borsosabb az áruk, de nem sokkal, úgyhogy még mindig az „erősen ajánlott” kategóriába tartoznak, pláne, ha valakinek bizonyítani szeretnéd, hogy nemcsak kocsmázni jársz, hanem igényesebb helyekre is be szoktál nézni.

Hova érdemes betérni egy koccintás erejéig?

„No persze, most mindenki azt mondja, hogy hitvány alak vagyok. A nagy ivászatokat követő reggeleken én is osztom ezt a véleményt. De vajon lehet-e olyan ember véleményére adni, akinek még nem volt ideje rátölteni?” (Venyedikt Jerofejev: Moszkva – Petuski)

Akármennyire is első a tanulás, és a diplomáért vagyunk itt, nem a szórakozásért, azért időről időre érdemes kiereszteni a fáradt gőzt és lazítani egy kicsikét. Az alább olvasható objektumok tökéletesen megfelelnek erre a célra, látogassa őket mindenki bátran pénztárcájának és vérmérsékletének függvényében.

Az egyetem környékének minden kétséget kizáróan leghangulatosabb helye a Zöld nevű kedélyjavító intézmény. Mondhatni példásan sztereotip bölcsészkocsma, kitűnő pálinkákkal, rosé fröccsökkel, sörökkel és egyéb földi jóval felvértezve. Három helység található benne, a belső, kocsma részen felül még van egy kellemes kerthelység és a koncertek és egyéb partik helyszínéül szolgáló pince. Különösen fontos tényező a krimó gazdag és finom töményállománya, mely italok a már fentebb idézett Jerofejevet citálva erősítik a szellemet, ám egy bizonyos ponton túl gyengítik a testet – szerencsétlenebb esetben épp fordítva –, úgyhogy csak óvatosan a pálinkákkal. Tehát, egy szó mint száz, a Zöld mellett nem érdemes úgy elmenni, hogy az ember ne térjen be valami jóféle szíverősítőre.

 A pécsi bölcsészek évek óta megbízható, bejáratott helye a Kiskorsó. Egyrészt egyetemhez való közelségéből, továbbá a kínálat sokszínűségéből (van fény is) adódóan áll közel ennyire szívünkhöz a hely. Természetesen rendelkezik kerthelységgel, valamint mindenféle kocsmai kiegészítő játékokkal, mint billiárd, darts etc. A két évvel ezelőtti megújulását követően a dekoráció kapcsán sem érheti szó a kocsma elejét, mivel lelkes művészeti karos hallgatók pingálták ki szívük vágya szerint, úgyhogy mindenképpen otthonos, egyetemista léleknek kedves, hangulatos kis alapozó hely lett. Igyekezzék bármilyen buliba is az ember, a korsóban illik előtte meginni pár pohár valamit jó sok szesszel.

 Kicsit a város felé véve az irányt, a Kórház tértől egy köpésnyire vár titeket a város legújabb romkocsmája, a Csinos. A belső dekoráció nagyon szép, de a legfőbb erénye a helynek a kertje, így addig keressétek fel, amíg még jó idő van. Esténként mindig tömve van, mindig nagy a pezsgés, ugyanúgy találkozhatsz külföldi orvostanhallgatókkal, mint közgazdászokkal vagy bölcsészekkel, a pultosok jó fejek, az árak barátiak, és még tető sincs a fejed felett – a nyár végi, kora őszi estékhez tökéletes.

Azon szerencséseknek, akik már eleve a városközpontból indulnának bulizni valamerre, a Zérót tudnám ajánlani. Hangulatos hely, igényesen kialakított, de mégsem drága, erős házi pálinkával, youtube-os kívánságműsorral, asztalcsapkodva éneklést imitáló egyetemista törzsközönséggel. Egyetlen hátránya, hogy alapozó helynek nem éppen ideális, mivel, nehezen lehet tőle elszakadni, ergo nem biztos, hogy megérkezel az este elején célként kitűzött buliba. Cserébe viszont itt is biztosan jól fogsz szórakozni.

 Aki jobban szeret a szabad levegőn italozni, annak pedig a SZIT-en a helye. Ez a Szent István tér a Székesegyházzal szemben, ahol a városi fesztiválok alkalmával borutca és egész évben éjjelnappali boltok várják a szomjazó árva lelkeket, viszont hátránya, hogy csak jó időben lehet élvezni. Igaz, az éjjel-nappaliknak mindegy az időjárás faktor, de azért szakadó esőben kinek van kedve a téren piálni?

A Király utcára érve találjátok a Szobát, csak a Korhely mellett menjetek be az ajtón, fel a lépcsőn, és már ott is vagytok. Különlegessége, hogy ez egy galéria egy roppant kellemes terasszal, néha vendég dj-kkel, hangulatos kiállítás-megnyitókkal, kulturált közönséggel és a legvidámabb tulajdonosokkal, Ildikóval és Majával.